UPDATE:
Időközben szakács húgocskám megszakértette a receptet és a következőket tette hozzá:
"...a recept eleje már szar. A vajat nem szabad felolvasztani. A tésztába kell morzsolni. Úgy tudna működni. És ha én csinálnám, akkor csak a tojás sárgáját keverném bele és a fehérjéből habot vernék és a végén keverném hozzá, így kevesebb folyadék kerül a tésztába. De amúgy szerintem ez a 1,5 dl tej nem is kellene bele. Őszintén nem értem, hogy lehet egy ilyen receptet megjeleníteni. Ez tényleg fos :D "
Hát akkor ennek fényében további jó szórakozást!
A második próbálkozás a csodás "kipróbált receptek" közül egy fos lett. Nem is fos, inkább szar. Íme, aminek készülni kellett volna:
És ez lett a ködös vég:
Mit történt közben? Csak a szokásos. Először is megvettem a hozzávalókat, most egy fokkal könnyebben ment, mint korábban, csak a Sparba kellett mennem. Szuper, gondoltam.
Nos, akkor hozzávalók megvannak. Kiskukta nem ér rá, pfff...rám marad minden meló. Lehet, hogy itt kezdődött a kálvária? Na mindegy. Itt legalább nem kell hatvanhatszor sütni. Csak összekeverem a szilárd hozzávalókat, majd szépen hozzáteszem a folyékonyakat és be a sütőbe. Zsír.
Így is tettem, pofonegyszerű volt. A rend kedvéért némi fázisfotó.
Mikor a "tegyük bele a tábla csokoládét" részhez értem, felettébb gyanús volt, hogy a recept fotóján levő sütiben egy fikarcnyi csokit nem láttam, az én nyers tésztám pedig olyan csokis volt, mint a szar. És olyan híg, mint a fos.
Nem csoda, kellett bele olvasztott margarin, tej, tojás, ezek aránya pedig kb. annyi volt, mint a szárazanyag tartalom, aminek a fele nyírfacukor és eritrit volt, ami ugye nem sűrít vagy mi. Mondjuk elég béna voltam fizikából, szóval inkább nem dumálok.
A sütési időre az volt írva, hogy 30-40 perc. Ez számomra - bár a fizika mellett cukrászspíler sem vagyok - szintén gyanús volt, mert a kettő közötti különbség, a 10 perc elég hosszú idő. Na sebaj. Én betettem a sütőbe, olyan hőfokra, ahogy kellett és úgy, ahogy kellett, és vártam. Vártam 30 percet. Semmi. Full trutyi. Vártam 40-et, Ugyanaz.
Feljebb tettem a hőfokot 180-ra és további 30 percet sütöttem, aminek eredményeképpen valamiféle roggyant sütemény formát kezdett ölteni a dolog.
Este barátokhoz mentem, gondoltam, szuperjófej leszek és elviszem nekik a felét. Mikor ketté akartam vágni, kiderült, hogy a sütinek nagy jóindulattal nevezett, amőba halmazállapotú izé tök nyers. A közepe legalábbis, vagy inkább a szélétől számított egy centin túl minden. De béna!
Ekkor végérvényesen megállapítottam, hogy a recept szar. Más magyarázat nem lehet!
Mindenesetre fogtam magam és a szar sütivel együtt útnak indultam. Persze amatőr módon a barátoknak már beharangoztam, hogy viszem a sütit. Mondjuk semmi gond, vittem is, hiszen megbízható vagyok.
Sütő ott is van, tegyük be, ennél rosszabb nem lehet. Talán az, ha trutyis állapotban pofára esik a konyhában.
De ami a konyhában történik, az a konyhában is marad. Felszedtük a padlóról a szar sütit, beraktuk a sütőbe és még bő fél (!!!) órát sütöttük. Így összesen kb. két órát sült a szarsüti. Még sosem hallottam ilyen sokáig sülő sütiről, bár ahogy mondtam, nem vagyok vmi tehetséges cukrász.
Végül kikerült a szarsüti a sütőből és megkóstoltuk. Illetve kóstolták a kedves házigazdák - én nem akartam elrontani az estét. Itt már nincsenek fotók, köszönhetően a szarsüti fotózásnál sokkal kellemesebb fröccsözésnek.
Reakció az őszintébb delikvenstől: - Te, figyelj, ez nem túl jó. Van valami savanykás mellékíze. Mondjuk szerintem ez tuti a fröccs miatt volt.
Az másikuk elütötte valami "nem olyan rossz" jelzővel, de nyilván szuperudvarias akart lenni.
Tanulság: Ha egy süti túl híg nyersen, az nagyon gyanús. Ha a receptfotón levő sütiben látszólag nincs benne egy hozzávaló, az már-már ijesztő. Végül, ha pedig egy süti pofára esik, hagyd ott, ha nem teszed, veszélybe sodrod tenmagad és felebarátaid testi épségét!
PS: A szarsüti annyira szar lett, hogy ott is felejtettem a vendégségben. Gondolom még éjszaka repült a kukába. Vagy legalábbis remélem. Mondjuk azóta nem hallottam a vendéglátóimról...NAGYON GYANÚS!!!